SIPHONAPTERA
Bolhalárva
Megjelenése:
1-8 mm hosszú, oldalirányból lapított testű, világosbarna-fekete színű, szárnyatlan rovarok. Kültakarójukat hátrafelé irányuló sörték borítják, amelyek lehetővé teszik a szőrzetben és a tollazatban való könnyebb mozgást. Ivari kétalakúság jellemzi, a két nem a potroh alakja alapján elkülöníthető, és a nőstények általában a hímeknél nagyobbak. Szúró-szívó szájszervük a fej elején található, lefelé irányul. Szemeik egyszerű, fényérzékeny pontok, néha csökevényesek. Csápjaik rövidek, a fej két oldalán található mélyedésekben helyezkednek el. A fajok egy részénél a pofa alsó határán és/vagy az előhát (pronotum) hátulsó részén sötétbarna színű, hátrafelé irányuló tüskék alkotta ún. fésű (ctenidium) helyezkedik el horizontálisan illetve vertikálisan. Ezek megléte és morfológiája a fajmeghatározás szempontjából jelentős. A harmadik pár láb hosszú, jól fejlett ugrólábbá módosult.
Életmódja:
Csak kifejlett állapotban paraziták. Vizuális és hőingerek segítségével találják meg a gazdaállatot. A nőstények testtömegük többszörösének megfelelő mennyiségű vért szívnak, mivel így képesek ürülékükben kellő mennyiségű táplálékot biztosítani a fejlődő lárváknak. Fejlődésük teljes átalakulás. A vért szívott és megtermékenyített nőstények a kb. 0,3-0,5 mm átmérőjű, szürkésfehér, ragadós felületű petékből naponta többet, életük során néhány százat raknak le, amelyből a gazdák környezetében 2-12 nap alatt kelnek ki a lárvák. A lárvák féregszerűek, lábatlanok, testüket erős serték borítják, és a talajon, szerves anyagokkal, valamint az imágók ürülékével táplálkoznak. Fejlődésük kedvező viszonyok közt kb. 14-45, kedvezőtlenebb környezetben 150 nap is lehet, ezalatt két alkalommal vedlenek. A harmadik stádiumú lárvák táplálkozásukat felfüggesztik, és nyálmirigyeik váladékából selyemszerű, 3×1 mm nagyságú gubót (kokont) szőnek maguk köré, amelyben bebábozódnak. A bábból 1-2 hét vagy akár egy év elteltével kelnek ki az imágók. Az imágók képesek szinkronkeléssel kelni, amelyet valamilyen mechanikus inger vagy termikus sokk válthat ki. Táplálkozásukra a szívás előtti hosszas keresés jellemző, a vér víztartalmát folyamatosan kiválasztják. A nőstény kétszer annyi vért vesz fel, mint a hím; a vérszívás 2-10 percig tart. Magasabb hőmérsékleten gyakrabban táplálkoznak. Jól tűrik az éhezést. Az imágók élettartama 4-6 hét.
A fajok többsége emlősökön, a többi madarakon élősködik. Annak ellenére, hogy egyes gazdafajoknak (pl. ember, kutya, macska) ismertek a saját bolhafajai (Pulex irritans, Ctenocephalides canis, Ct. felis) a bolhák gazdafajlagossága általában nem szoros. Napjainkban az ember környezetében legtöbbször a macskabolha (Ct. felis) fordul elő, amely tehát kutyán és emberen is képes vért szívni. A korábbi nézetekkel ellentétben a fontosabb fajok imágói állandóan a gazdán tartózkodnak.
Elterjedése:
Több, mint 2000 fajuk ismert. Hazánkban 6 család mintegy 80 faja él. Az ember-, a kutya- és a macskabolha egyaránt kozmopolita faj.
Jelentősége:
Köz- és állategészségügyi szempontból egyaránt jelentősek. Az ember és állatok nyugtalanítása és vérük szívása mellett jellegzetes klinikai tünetekben jelentkező allergiás bőrreakciót, ún. bolhaekcémát (amely jelentkezhet embernél, kutyánál, macskánál) idézhetnek elő a gazdaszervezetben. Számos kórokozó (pl. Yersinia pestis, Pasteurella tularensis, P. pseudotuberculosis, Dipylidium canis) terjesztőiként is fontos szerepet játszanak. Járványügyi jelentősége elsősorban a többgazdás fajoknak van; pl. trópusi patkánybolha (Xenopsylla cheopis), emberbolha (Pulex irritans).
Forrás: mege.hu
